I.e. 7000: Az íjfúró kora

Az ókori feltörekvő fogorvos jelöltek a gyöngymegmunkálás mesterei voltak, akik gyakran íjfúrókat használtak a fogproblémák kezelésére, mely egy tovább fejlesztett szerkezet volt, kézi erővel hajtott gép. Ekkor jelennek meg elsőként a fogorvos asszisztensek is, akiknek az volt a dolga, hogy lefogják a beteg hadonászó karját és lábát a kétségtelenül gyötrelmes beavatkozás során. De már akkoriban is úgy gondolták, hogy még a fájdalom is elviselhetőbb, mint a fogatlanság.

I.e. 5000: A fogféreg legendája

A fogszuvasodás első és leghosszabb életű magyarázata a fogféreg volt, amit elsőként a sumérok említenek i.e. 5000 körül. Az ókoriak elképzelése szerint a féreg befúrta magát a fogakba és belülről dézsmálta azokat. Feltételezésük érthető, mivel a szuvasodás okozta lyukak erősen emlékeztetnek a szúette fa mintázatára. A képen látható elefántcsont szobrocskák arról tanúskodnak, hogyan képzelte el az ókori ember a komisz féreg által véghezvitt pusztítást.

A fogféreg az ókori görög filozófusok és költők műveiben, valamint az ókori indiai, japán és kínai kultúrákban is feltűnik, sőt, egészen a 1300-as évek végéig tartja magát. Az ekkoriban élt francia sebész, Guy de Chauliac ugyanis még ekkor is a fogférgekben látja a fogszuvasodás okát.

I.e. 700: Az első hidak

Elsőként az etruszkok használtak fogászati hidakat, kb. i.e. 700-tól kezdődően. Az alábbi kép az egyiptomiak által használthoz hasonló hidat mutat, ami aranyhuzallal rögzítette egymáshoz a fogakat. Valójában ez a módszer az esztétikai fogászat első megjelenési formája.